Magyarországon az 1980-as 10 millió 709 ezres lakosságszám 2016-ra 9 millió 830 ezerre csökkent (Népesség, népmozgalom (1900–) 2016). A népesség csökkenésének egyik fő oka a magas halálozási arány, ami elsősorban a lakosság rossz egészségügyi állapotából következik, a másik fontos tényező pedig a születések számának csökkenése (a KSH fenti adatsora alapján az élveszületések aránya 9,3 ezrelék, a halálozási ráta 13,4 ezrelék, a népességfogyás mértéke 4,1 ezrelék). A negatív trend 1981 óta folyamatosan jelentkezik és kisebb hullámzásokkal ugyan, de egyre erőteljesebbé válik.
A magas halálozási arány az elöregedő társadalmaknak önmagában is következménye lehet, ám Magyarországon magas halálozási arány jellemzi a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élő érett felnőtt korú né-pességet is – vagyis Magyarország lassan egymillióra növekvő (közel 10 %-os) né-pességvesztesége szoros korrelációt mutat más tényezőkkel, például a gazdasági leszakadással, valamint az elszegényedéssel is. Ezek a háttértényezők mutatkoznak meg, amikor a 2001-2011 közötti népességszám változást vizsgáljuk (10 millió 200 ezer főről 9 millió 986 ezerre csökkent a népesség száma). Ezen túl a „népesség elöregedését mutató öregedési index is folyamatosan emelkedik: 2006 óta már magasabb a legalább 65 évesek száma, mint a 15 év alatti gyermekeké, jelenleg 3 százalékpontos az eltérés közöttük. A népesség 2015-ös számítása szerint további létszámcsökkenés és fokozódó öregedés várható. Előrebecslésünk alapján 2060-ra a népesség száma közel 2 millió fővel fog csökkenni; a legalább 65 évesek aránya megközelíti majd az egyharmadot, és számuk két és félszerese lesz a 0–14 évesek létszámának” (Monostori – Őri – Spéder 2015, 213).
2. ábra: A népesség számának változása (2001-2012) (Forrás: VÁTI Nonprofit Kft. Területi Információszolgáltatási és Tervezési Igazgatósága)
Az Észak-alföldi régióban egyre nagyobb a természetes fogyásból eredő népességcsökkenés és az elvándorlási többlet is. A népességveszteség 1980 óta évti-zedenként elérte a 60 ezret, összességében meghaladta a 200 ezer főt. Ezt a folya-matot megállítani nem, legfeljebb csak lassítani tudja a fejlődő szülészeti ellátás: a KSH 2011-ben kiadott jelentése alapján hazánkban a születés körüli halandóság hosszú évtizedek óta kisebb megszakításokkal, de folyamatosan csökken (Születés körüli halálozások Magyarországon, 2011 (2012)).
A demográfiai viszonyok alakulásában fontos szerepet játszik a családalapítási, házasságkötési tendenciák megváltozása is. A KSH kimutatása szerint 1980 és 2007 között a házasságkötések száma az Észak-alföldi régióban (a 15 évesnél idő-sebb nem házas nők esetében) kétharmaddal csökkent (közel 60.000-ről kevesebb, mint 18.000-re). Mindeközben a házasságra lépő nők életkora legalább 5 évvel nö-vekedett, bár az Észak-alföldi régió e tekintetben „jobban áll”, itt viszonylag alacsony a házasságot kötő nők átlagéletkora (26 év, szemben a Közép-magyarországi 28
évvel). Ezzel párhuzamosan a produktív korú nők első szülési időpontja is kitolódik: „2011-ben a szülő nők átlagos életkora 29,4 év volt, első gyermekük születésekor az anyák átlagéletkora majdnem 28 év volt, és a tapasztalatok szerint a nagyon fiatalok mellett a 40 éven felüli nők az átlagnál hajlamosabbak a koraszülésre. A terhesgon-dozáson rendszeresen megjelentek számát azonban még mindig lehetne növelni, főleg, hogy a hajléktalanság, illetve az ultraliberális gondolkodás terjedésével úgy tűnik, emelkedik azok száma, akik csak a szülésnél találkoznak orvossal.” (Haimann 2014).
A legtermékenyebb korban elmaradt születéseket a nők egy része később igyekszik „bepótolni”, azonban ez érzékelhetően megnöveli a koraszülés bekövetke-zésének kockázatát, és más egyéb tényezőkkel együtt megnöveli a koraszülések bekövetkezésének valószínűségét.
A koraszülésre hajlamosító tényezők (veszélyeztetettség) között a társadalmi – gazdasági – demográfiai okok is jelentős szerepet játszanak. Ezek főként a következők:
- 18 évesnél fiatalabb szülő nő
- 32 évesnél idősebb anya
- dohányzás, alkohol, drog, passzív dohányzás
- átlagosnál rosszabb gazdasági helyzet
- átlagosnál zaklatottabb életmód (stressz)
- korábbi spontán vetélés, koraszülés, kissúlyú újszülött
A fenti, komplex oki hátteret magában rejtő tényezők gyakran a koraszülés bekövetkezését és a csecsemő gondozásának elkezdését követően sem változnak, sőt a gyermek esélyei a magzati korban bekövetkezett hátrányok és kialakuló esély-egyenlőtlenségek után tovább romolhatnak. Mindez annak ellenére is megfigyelhető, hogy az elmúlt évtizedekben a koraszülött gyermekek életkilátásai jelentősen javul-tak, gondozásuk, fejlesztésük szilárdabb szakmai hátteret kapott.
Magyarországon a kissúlyú újszülöttek gyakorisága 8-8,5 % (kb. 8.000 újszü-lött/év). A koraszülések magas aránya miatt megállapítható, hogy a koraszülés nép
betegség. Közülük kerül ki a születéskörüli halálozás (perinatális mortalitás) 80 %-a, illetve a születéskörüli megbetegedések (perinatális morbiditás) 90 %-a. Az igen kissúlyú újszülöttek gyakorisága 1,5 %, ugyanakkor a perinatális mortalitás 40-45 %-át ők adják. A maradandóan károsodott gyermekek jelentős része is közülük kerül ki (vakság, süketség, cerebral palsy, incordinált mozgás, tanulási nehézség, hyperaktiv gyermek).
Az OECD-országokban az újszülöttek 6,7 százaléka jön világra kevesebb, mint 2500 grammal, ugyanakkor Magyarországon 8,4 % ez a mutató. Mindössze négy OECD-országban rosszabb ettől a helyzet. Az Európai Unión belül Magyaror-szág a negatív listavezető, hazánkban jön világra a legtöbb koraszülött. Az idő előtt születettek körében is majdnem másfél ezer gyermek extrém alacsony súllyal jön világra.
Magyarország, és különösen az Észak-alföldi régió tehát számos negatív gazdasági és demográfiai folyamat elszenvedője, amelyben a koraszülöttség probléma-köre is beágyazódott. Mindez átvezet bennünket ahhoz a kérdéskörhöz, hogy a Pro-jekt szükségességét, a felmerülő igényeket és lehetséges megoldásmódokat részle-tesebben is bemutassuk, elemezzük.